Az ébrenlét és az álom közötti keskeny sávon
kövess, kedves olvasóm, szép szerelmem, barátom;
kövess gyönyörű, csodaszép országokba engem,
mert én csodaszép, gyönyörű országokba mentem
az álom és az ébrenlét végtelen határán,
határtalan végén, ahol már nem-volt bátyám jár,
aki nem ismert engem, s nem ismerlek téged én;
kövess engem, kedvesem, az ébrenlét éjjelén,
az álom nappalán, hadd meséljem el az álmom,
mert én harmatos, csillagos nappaléjre vágyom;
ott legyen majd kettőnkből egy, s önmagunkból három;
kövesd a lábnyomomat a nap-holdfényhatáron.