A vers napszaka az éjszaka,
és évszaka az ősz.
Kimódolt, szép szava
csillagos éjszaka
tér haza hozzád,
mint a rossz szerető,
kiről egy epedő
nyárvégi nappalon
mondtál le végleg,
mint a nyári napról,
és most arra kér meg,
hogy tölts vele még egy
nyári nappal érlelt
szeptemberi éjt, egy
utoljára kérlelt
legutolsó éjt, mert
az ő méltó napszaka a
hálóinges éjszaka,
és az ő szép évszaka a
levetkőző ősz.
Hűs őszi éjszakán,
az ő szép évszakán
kúszik be a versem
az inged alá;
csillagos az égbolt,
televíziós műhold
ragyog a felhőkben,
csillag hull alá;
szóvirágos éjjel,
küszködve a kéjjel,
halk szava elszédül,
s mint akit megzavart,
felverve az avart,
az őszi szél, mikor
ölelésre készül,
széjjeltárja a kart,
s csak azt, amit akart,
nem mondja ki végül.