A dal ered szívből, s szívhez vágy újra röpülni,
mestere szárnyaival téreit így röpüli;
rímes-időmértékes (szótagszáma tizennégy)
sor, de ha kézbe veszed, mást a kezedbe ne végy;
pentameter sor rímel vaskos hexameterre,
kis figyelemnek ezért nincs tere, nincs terepe.
Költőt csak lehetetlen s önző ambició hajt.
Lyányka, ha könnyed ömöl, más koszorút nem ohajt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.